A fa ablakok, amiket a nyolcvanas évek elején építettek be, mára már elavultak. Az ebben az időben épült házakhoz, csak román, eléggé elvetemedett ablakokat lehetett kapni. Már a beépítés előtt látszott, hogy nagyon nehéz lesz beüvegezni, mert persze az üveget külön kellett megvásárolni (méretre vágatni) és háromszögletű lapocskákkal és gittel rögzíteni a keretbe. Szakember erre nem volt, magad uram, ha szolgád nincs, a tulajdonos maga üvegezett. Harminc év után már szükséges volt a minőségi ablakcsere. Nem csak esztétikai szempontból, hanem a nyílászárók összeszáradása és rései miatt. A meleg pillanatok alatt kiszaladt a csukott ablakon, a szél pedig meglengette a függönyöket. Huzatos lett a ház csukott ablakok mögött is. A modern műanyag borítású acél, vagy alumínium profilos ablakok mellett döntöttünk. Két üvegfelület egy ablakszárnyon és nem négy! Mennyivel kevesebb munka a takarítása és a szél, a por és a zaj kívül marad. A dupla üvegek a meleget sem engedik be, nyáron hűvösebb lett, télen melegebb a ház.