Az abroncs készítésekor átalakítják a kaucsuk szerkezetét, így az rugalmasabbá válik. Az autógumi tulajdonsága megegyezik a kaucsuk tulajdonságaival, hiszen egyik a másik fő alkotóeleme. A kaucsuk molekuláit megnyújtják, tehát kihúzzák egyiket a másikból. Ennek köszönhetően a kaucsuk folyékonnyá válik. Innentől kezdve a kaucsukra ugyanazok a tulajdonságok lesznek jellemzőek, mint más, folyékony anyagra. Természetesen ezt a likvides állapotot nem úgy kell elképzelni, mint más, természetesen folyékony anyagot, de eléggé hasonlít hozzá. Mivel elég sűrű anyagról beszélünk, viselkedése valamennyire eltér mondjuk a víz tulajdonságaitól is, mégis érdemes ezt alapul venni. Ebben az állapotában a kaucsuk még nem rugalmas, tehát a cseppfolyósítást követően nem fog visszaállni az eredeti formájába. Ezután következik a vulkanizálás, amely a különféle molekulák között egy úgynevezett keresztkötést hoz létre, így létrehozva a rugalmas állapotot. Tehát ezek után ha széthúzzuk a molekulákat, azok később visszaugranak majd az eredeti állapotukra. Így a cseppfolyós állapot is megszűnik. Ez a folyamat a legfontosabb az abroncsgyártás során, így a gyártók nagy figyelmet fordítanak rá. A vulkanizálás folyamata általában kénnel történik, annak érdekében, hogy a molekulák közti kötődések minél hamarabb létre jöjjenek. Persze nem utolsó sorban az olcsósága miatt is a kén az, ami a legkifizetődőbb a vulkanizálás során. Ez mellett használnak még szelént, tellúrt, vagy esetleg elektromágneses sugárzást is.